ritmusos versike a pletykáról és arról akinek rossz nyelve tudva és akarva fröcsköl, DE! egy szép napon (oh hadd!) saját nyakára tekeredvén végzi a közröhely reflektorfényében, a sznobéria siralom-halmán
ÓH SZÉGYEN, GYALÁZAT!
Teltek az évek, bizalmasom voltál, galambnak hittelek, hátamnál károgtál.
Arcod kedves, lelked irigy, senkit nem szeretsz, aki téged nem ISTENIT.
Aki hitt szavadnak, tőlem nem kért igazolást,
igy hát lehet ők sem jobbak náladnál, megérdemlitek egymást!
RETTEGÉS! BRRR
Magadfajták száma szaporodik és én leállitani nem tudom, logikátlan agyak tévképzeteit,
Ki tudja kik, ismeretlenek MIATTAD kerültek, nem szerettek vagy vágták el szerencsésnek igérkező utaim.
A TEREMBURÁJÁT!
Óh jaj, költői ihletem elszállni készül,
ezért hát nemes jellemedhez, arisztokrata származásodhoz talán egy dal jobban perdül.
Kiváló izlésed, -rokoni alapon-, eméssze meg tehát az out-put mocsok ezen utánpótlását:
