ihol pár frissebb reklámfilm, nem nagyon izgat miről szólnak (kivéve az elsőt, ami a természethez is a legközelebb áll, nemcsak mézesmadzagként használja a szelid állatkákat), csak jópofák és ötletesek, ennyi :)
Az első, az első, yeah! 'check out Daisy, she's a PROPER cow' (egyedül ebben a figurás kontextusban birom a finnyás brit "proper" jelzőt is elviselni :-)
(ahol cica, ott otthon... vagy valami ilyesmi):
Showing posts with label kacagságos. Show all posts
Showing posts with label kacagságos. Show all posts
Sunday, October 24, 2010
Sunday, September 26, 2010
lehet barátkozni (kor)határok nélkül
Nosztalgiával idézhetjük fel magunkban azt az érzést, amikor a barátságok a földrajzi távolság miatt és más kommunikációs lehetőség hiányában, papir alapú levélen, postán keresztül jöttek létre és maradtak fenn, amikor az alaposan végiggondolt és leírt szó, a válaszra várakozás időt adott a meditálásra, amikor a meglepetésként érkezett levél, netalán hozzácsatolt ajándék valahogyan több odafigyelést és intimitást hozott az emberi kapcsolatokba, mint sokszor napjainkban. Sok más fontos utalás mellett valahol ezt az ösztönös ragaszkodásról tanuskodó és őszinte sugallatot is fel vélem fedezni a Mary és Max (2009, rendezte: Adam Elliot) című animációsfilmben.
Mary, a 6 éves ausztrál vidéki kislány és Max, a 44 éves New-York-i nyugdíjas közt nagy a generációs és földrajzi távolság, soha életükben nem találkoztak és nem is ismerik meg egymást, addig ameddig a nagy reményekkel cseperedő, de már önérzetében sértett Mary ki nem választja szúrópróbaszerűen Max postacímét a telefonkönyvből és gyermeki merészséggel el nem küldi első bemutatkozó levelét a mit sem sejtő, egyedül élő vénembernek.
Ezt követően a magányukban és némely hobbikban mint például a nassolásban, sorozatnézésben és rajzfilmfigurák gyűjtésében osztozó felek 22 évig tartó sűrű levélváltásba kezdenek, melyen keresztül végigjárják, a mindkettőjük életében váratlanul és megismételhetetlenül először (!) bekövetkező, "igazi" barátság valamennyi fázisait: az ismerkedés izgalmától, a viszonzás és odaadás örömén keresztül, az önzés és megtorlás gyakorlatát követő megbánás és megbocsátás gyötrődő procedúrájáig.
Hogy miért is olyan rendkívül fontos és különleges ez a barátság? Mindenekelőtt azért, mert hihetetlenül nehéz körülmények között jön létre, vagy másképpen fogalmazva, a nyomasztó körülmények és a hiányérzet provokálják ki azt. Másrészt érdekes végigkövetni, hogy jön létre az egyensúly a kapcsolatukban, hogyan kommunikál Mary és Max, ez a két egyébként magábaforduló, képzelt és valós betegségektől, "bogaraktól" labilis ember, amikor tanácsot adnak egymásnak, amikor ajándékoznak, amikor (félre)értelmezik egymást és engesztelni próbálnak. Mindenképpen sok humor, játékosság, ötletesség és néhol irónia, szomorúság és csalódottság is megtalálható ebben a közös hangban.
Mary és Max egymásba kapaszkodását az is okozza elsősorban, hogy a múltban minden társas érintkezésük kudarcba fulladt. Maryt kinézetele miatt iskolatársai kiközösítették, alkoholista anyja és munkamániás apja meg saját sikertelenségük és nyomorúságuk miatt hanyagolták és hibáztatták, Max pedig a saját és mások érzelmeivel nem tudott soha mit kezdeni, oly annyira, hogy saját szótárat készített az érzelmekről és arcbeli kifejezésükről, hogy eligazodjon embertársai reakciójában. Más kapcsolataik viszont, ahol nem ütköztek visszautasításba, igazából mind "fogyatékosak" és szánalmasak, túl ingerszegények voltak, mert az illető vagy vak volt és végelgyengülésben szenvedett, vagy félt a külvilágtól,vagy nem tudott beszélni, mert nem tudta a nyelvet vagy háziállat volt, vagy egyszerűen a saját képzeletük szüleménye volt.
A Mary és Max egyre fokozódó és bonyolodó kölcsönös függését a rendezői vezérelv is megerősíti azzal, hogy nem engedi meg a körülmények javulását, más társas viszonyok kialakulását vagy "normalizálódását", így a szereplőket a kettejük kizárólagos barátságába izolálja, csalódással figyeljük például Mary lefele ívelő életútját, amikor a házassága tönkremegy, feladja a karrierjét, elzüllik és öngyilkossággal is próbálkozik, a Maxxel való ostoba félreértés miatt.
Végül a személyes találkozás "rendezői ellehetetlenítése" is csak azért nem teljesen deprimáló, mert annyi változás végeredményben csak születik (bár "körön belül" történjék is az), hogy a mintegy 66 évig érzelmileg sivár életet élő Mexnek nem késő megtapasztalni a kötődés erejét. Bár nem a néző által türelmetlenül várt "egymás karjaiba boruló" jelenettel végződik a film, Elliot hajlandó éppen annyi reményt, megnyugtató melegséget és játékos pirosat belelopni ebbe a durvára meggyúrt eltorzult szürkeségbe, hogy megnyugvással és egyetértéssel nyugtázzuk döntését, elvégre ez így is túl szép volt, hogy igaz legyen...
Mary, a 6 éves ausztrál vidéki kislány és Max, a 44 éves New-York-i nyugdíjas közt nagy a generációs és földrajzi távolság, soha életükben nem találkoztak és nem is ismerik meg egymást, addig ameddig a nagy reményekkel cseperedő, de már önérzetében sértett Mary ki nem választja szúrópróbaszerűen Max postacímét a telefonkönyvből és gyermeki merészséggel el nem küldi első bemutatkozó levelét a mit sem sejtő, egyedül élő vénembernek.
Ezt követően a magányukban és némely hobbikban mint például a nassolásban, sorozatnézésben és rajzfilmfigurák gyűjtésében osztozó felek 22 évig tartó sűrű levélváltásba kezdenek, melyen keresztül végigjárják, a mindkettőjük életében váratlanul és megismételhetetlenül először (!) bekövetkező, "igazi" barátság valamennyi fázisait: az ismerkedés izgalmától, a viszonzás és odaadás örömén keresztül, az önzés és megtorlás gyakorlatát követő megbánás és megbocsátás gyötrődő procedúrájáig.
Hogy miért is olyan rendkívül fontos és különleges ez a barátság? Mindenekelőtt azért, mert hihetetlenül nehéz körülmények között jön létre, vagy másképpen fogalmazva, a nyomasztó körülmények és a hiányérzet provokálják ki azt. Másrészt érdekes végigkövetni, hogy jön létre az egyensúly a kapcsolatukban, hogyan kommunikál Mary és Max, ez a két egyébként magábaforduló, képzelt és valós betegségektől, "bogaraktól" labilis ember, amikor tanácsot adnak egymásnak, amikor ajándékoznak, amikor (félre)értelmezik egymást és engesztelni próbálnak. Mindenképpen sok humor, játékosság, ötletesség és néhol irónia, szomorúság és csalódottság is megtalálható ebben a közös hangban.
Mary és Max egymásba kapaszkodását az is okozza elsősorban, hogy a múltban minden társas érintkezésük kudarcba fulladt. Maryt kinézetele miatt iskolatársai kiközösítették, alkoholista anyja és munkamániás apja meg saját sikertelenségük és nyomorúságuk miatt hanyagolták és hibáztatták, Max pedig a saját és mások érzelmeivel nem tudott soha mit kezdeni, oly annyira, hogy saját szótárat készített az érzelmekről és arcbeli kifejezésükről, hogy eligazodjon embertársai reakciójában. Más kapcsolataik viszont, ahol nem ütköztek visszautasításba, igazából mind "fogyatékosak" és szánalmasak, túl ingerszegények voltak, mert az illető vagy vak volt és végelgyengülésben szenvedett, vagy félt a külvilágtól,vagy nem tudott beszélni, mert nem tudta a nyelvet vagy háziállat volt, vagy egyszerűen a saját képzeletük szüleménye volt.
A Mary és Max egyre fokozódó és bonyolodó kölcsönös függését a rendezői vezérelv is megerősíti azzal, hogy nem engedi meg a körülmények javulását, más társas viszonyok kialakulását vagy "normalizálódását", így a szereplőket a kettejük kizárólagos barátságába izolálja, csalódással figyeljük például Mary lefele ívelő életútját, amikor a házassága tönkremegy, feladja a karrierjét, elzüllik és öngyilkossággal is próbálkozik, a Maxxel való ostoba félreértés miatt.
Végül a személyes találkozás "rendezői ellehetetlenítése" is csak azért nem teljesen deprimáló, mert annyi változás végeredményben csak születik (bár "körön belül" történjék is az), hogy a mintegy 66 évig érzelmileg sivár életet élő Mexnek nem késő megtapasztalni a kötődés erejét. Bár nem a néző által türelmetlenül várt "egymás karjaiba boruló" jelenettel végződik a film, Elliot hajlandó éppen annyi reményt, megnyugtató melegséget és játékos pirosat belelopni ebbe a durvára meggyúrt eltorzult szürkeségbe, hogy megnyugvással és egyetértéssel nyugtázzuk döntését, elvégre ez így is túl szép volt, hogy igaz legyen...
Sunday, June 20, 2010
Monday, May 31, 2010
Saturday, January 9, 2010
Monday, December 7, 2009
when your touch hurts
a fortunate baby's life starts with the touch of a loving mother by sensing intimacy and care. Lars was not that fortunate. what happens later in his life?... very interesting. ***** film.
Sunday, August 23, 2009
Wednesday, August 19, 2009
minek nevezzelek P.E.N.észviR.Á.G.?
ritmusos versike a pletykáról és arról akinek rossz nyelve tudva és akarva fröcsköl, DE! egy szép napon (oh hadd!) saját nyakára tekeredvén végzi a közröhely reflektorfényében, a sznobéria siralom-halmán
ÓH SZÉGYEN, GYALÁZAT!
Teltek az évek, bizalmasom voltál, galambnak hittelek, hátamnál károgtál.
Arcod kedves, lelked irigy, senkit nem szeretsz, aki téged nem ISTENIT.
Aki hitt szavadnak, tőlem nem kért igazolást,
igy hát lehet ők sem jobbak náladnál, megérdemlitek egymást!
RETTEGÉS! BRRR
Magadfajták száma szaporodik és én leállitani nem tudom, logikátlan agyak tévképzeteit,
Ki tudja kik, ismeretlenek MIATTAD kerültek, nem szerettek vagy vágták el szerencsésnek igérkező utaim.
A TEREMBURÁJÁT!
Óh jaj, költői ihletem elszállni készül,
ezért hát nemes jellemedhez, arisztokrata származásodhoz talán egy dal jobban perdül.
Kiváló izlésed, -rokoni alapon-, eméssze meg tehát az out-put mocsok ezen utánpótlását:
Monday, August 3, 2009
B. babrál B. ben
Banksy antiesztétikája a Bristol Museum-ban: puffasztott magasművészet, közéleti kurváskodás, az elit malackodásai stb.
Thursday, June 18, 2009
BUCUR-ESTI - how bizarre
[National Architects Union Headquarters (Bucharest Romania)]
...és a szombati napunkat a Street Delivery koronázta meg...
Tuesday, April 21, 2009
Sunday, April 19, 2009
Thursday, January 15, 2009
Friday, December 26, 2008
ki mit pukkaszt
Régi klipp, de csak most esik le, hogy a zenés/videós műfajban is működik a poén- kinél/hogyan/miért? majd ha érdemes utánajárni, megválaszolom ezt a kérdést is.
Sunday, September 7, 2008
Wednesday, September 3, 2008
Wednesday, August 27, 2008
extra intro
A Született feleségek (Desperate Housewives)a "női báj-bűn-hatalom" (művészet)történetét vágja sajátos humorral és brutalitással össze:
A Mad Men sorozat férfiasabb és "office"-osabb introja, melyet a kísérő zene nagyon megdob:
A Kés alatt (Nip/Tuck) "plasztikus", élettelen és "tökéletes" világa:
A Dexter és a véres husi fröcskölése a gyilkolás csillapíthatatlan élvezetével:
A Felicity lírikus és sokszor patetikus helyzeteiben látjuk e kis törékeny szépséget:
A Mad Men sorozat férfiasabb és "office"-osabb introja, melyet a kísérő zene nagyon megdob:
A Kés alatt (Nip/Tuck) "plasztikus", élettelen és "tökéletes" világa:
A Dexter és a véres husi fröcskölése a gyilkolás csillapíthatatlan élvezetével:
A Felicity lírikus és sokszor patetikus helyzeteiben látjuk e kis törékeny szépséget:
Wednesday, August 20, 2008
Tuesday, August 19, 2008
Wednesday, June 25, 2008
Subscribe to:
Posts (Atom)
