lehet barátkozni (kor)határok nélkül

Nosztalgiával idézhetjük fel magunkban azt az érzést, amikor a barátságok a földrajzi távolság miatt és más kommunikációs lehetőség hiányában, papir alapú levélen, postán keresztül jöttek létre és maradtak fenn, amikor az alaposan végiggondolt és leírt szó, a válaszra várakozás időt adott a meditálásra, amikor a meglepetésként érkezett levél, netalán hozzácsatolt ajándék valahogyan több odafigyelést és intimitást hozott az emberi kapcsolatokba, mint sokszor napjainkban. Sok más fontos utalás mellett valahol ezt az ösztönös ragaszkodásról tanuskodó és őszinte sugallatot is fel vélem fedezni a Mary és Max (2009, rendezte: Adam Elliot) című animációsfilmben.

Mary, a 6 éves ausztrál vidéki kislány és Max, a 44 éves New-York-i nyugdíjas közt nagy a generációs és földrajzi távolság, soha életükben nem találkoztak és nem is ismerik meg egymást, addig ameddig a nagy reményekkel cseperedő, de már önérzetében sértett Mary ki nem választja szúrópróbaszerűen Max postacímét a telefonkönyvből és gyermeki merészséggel el nem küldi első bemutatkozó levelét a mit sem sejtő, egyedül élő vénembernek.

Ezt követően a magányukban és némely hobbikban mint például a nassolásban, sorozatnézésben és rajzfilmfigurák gyűjtésében osztozó felek 22 évig tartó sűrű levélváltásba kezdenek, melyen keresztül végigjárják, a mindkettőjük életében váratlanul és megismételhetetlenül először (!) bekövetkező, "igazi" barátság valamennyi fázisait: az ismerkedés izgalmától, a viszonzás és odaadás örömén keresztül, az önzés és megtorlás gyakorlatát követő megbánás és megbocsátás gyötrődő procedúrájáig.

Hogy miért is olyan rendkívül fontos és különleges ez a barátság? Mindenekelőtt azért, mert hihetetlenül nehéz körülmények között jön létre, vagy másképpen fogalmazva, a nyomasztó körülmények és a hiányérzet provokálják ki azt. Másrészt érdekes végigkövetni, hogy jön létre az egyensúly a kapcsolatukban, hogyan kommunikál Mary és Max, ez a két egyébként magábaforduló, képzelt és valós betegségektől, "bogaraktól" labilis ember, amikor tanácsot adnak egymásnak, amikor ajándékoznak, amikor (félre)értelmezik egymást és engesztelni próbálnak. Mindenképpen sok humor, játékosság, ötletesség és néhol irónia, szomorúság és csalódottság is megtalálható ebben a közös hangban.

Mary és Max egymásba kapaszkodását az is okozza elsősorban, hogy a múltban minden társas érintkezésük kudarcba fulladt. Maryt kinézetele miatt iskolatársai kiközösítették, alkoholista anyja és munkamániás apja meg saját sikertelenségük és nyomorúságuk miatt hanyagolták és hibáztatták, Max pedig a saját és mások érzelmeivel nem tudott soha mit kezdeni, oly annyira, hogy saját szótárat készített az érzelmekről és arcbeli kifejezésükről, hogy eligazodjon embertársai reakciójában. Más kapcsolataik viszont, ahol nem ütköztek visszautasításba, igazából mind "fogyatékosak" és szánalmasak, túl ingerszegények voltak, mert az illető vagy vak volt és végelgyengülésben szenvedett, vagy félt a külvilágtól,vagy nem tudott beszélni, mert nem tudta a nyelvet vagy háziállat volt, vagy egyszerűen a saját képzeletük szüleménye volt.

A Mary és Max egyre fokozódó és bonyolodó kölcsönös függését a rendezői vezérelv is megerősíti azzal, hogy nem engedi meg a körülmények javulását, más társas viszonyok kialakulását vagy "normalizálódását", így a szereplőket a kettejük kizárólagos barátságába izolálja, csalódással figyeljük például Mary lefele ívelő életútját, amikor a házassága tönkremegy, feladja a karrierjét, elzüllik és öngyilkossággal is próbálkozik, a Maxxel való ostoba félreértés miatt.

Végül a személyes találkozás "rendezői ellehetetlenítése" is csak azért nem teljesen deprimáló, mert annyi változás végeredményben csak születik (bár "körön belül" történjék is az), hogy a mintegy 66 évig érzelmileg sivár életet élő Mexnek nem késő megtapasztalni a kötődés erejét. Bár nem a néző által türelmetlenül várt "egymás karjaiba boruló" jelenettel végződik a film, Elliot hajlandó éppen annyi reményt, megnyugtató melegséget és játékos pirosat belelopni ebbe a durvára meggyúrt eltorzult szürkeségbe, hogy megnyugvással és egyetértéssel nyugtázzuk döntését, elvégre ez így is túl szép volt, hogy igaz legyen...

visitirelanddotcom

bizony van tipikusan "(észak)ir humor" is... szeretjük!

French Dressing

This is a very good film! Enjoyed every minute of it:D

when your touch hurts

a fortunate baby's life starts with the touch of a loving mother by sensing intimacy and care. Lars was not that fortunate. what happens later in his life?... very interesting. ***** film.

minden, amit adhat

Sally Potter 4 nagyjátékfilmje, 4 fantasztikus teljesitmény

Orlando (1992):









The Tango Lesson (1997):













The Man Who Cried (2000):













YES (2004) :









Up next:

Rage (2009):

ismételhetetlen

Az utóbbi időben ez a legjobb film, amelyet volt szerencsém látni.


Reprise (2006): Joachim Trier

fehér tenyerek

az este végre megnézhettem. érdekes ritmusa van a vágásoknak, sokszor már túl személyes (Hajdú Zoltán Miklós "valós" élmény- és emlékanyagát követő) nézőpont vezérli a flashback-eket. nem értek mindent, és ennek örvendek is. néha cikáznak a képek, mint amelyek egy kis korában megfélemlitett és agyonhajszolt gyerek, belől riadt, de kivül félemet nem mutató szemében játszódnak le.

a sportoló bámulatos teljesitménye az akarat, az önkontroll és versenytársak feletti, valamint a "mindennapi" (testhasználat) feletti hatalom kifeződése. Született tehetség, testi alkat és szigorú edzés... mennyire boldog egy sportoló? Dongó maga választotta ezt az életformát? hol tart most Dongó? vagy régen lecsúszott már a pályáról?

Erről Miklós tudna bővebben mesélni.


Hajdú Szabolcs: Fehér tenyér (2006)

new-age vámpír

Kérem szépen, itt egy vámpíros film, az Alkonyat (Twilght, 2008) című. Nem olyan, mint Nosferatu, Drakula és társai, nem is olyan, mint az Interjú egy vámpírral (bár van hasonlóság a főszereplők morális állásfoglalásában). A mi vámpírunk egy másik műfajt "csapol le magának". Ez egy szerelmi történet "utolsó cseppig", műfajilag ún. "romantikus" vámpírfilm...
Edward (Robert Pattison), a:
- csontos állú (karaketeres arc?),
- vágyakozó ajkú (érzékien csücsörít),
- gyötrődő (vámpír mivolt miatt... embert gyilkolni/nem gyilkolni? morális kérdések)
- magányos (csak vámpírok társaságát élvezheti teljes mértékben)
- sejtelmesen szűkszavú (érdekesnek tűnő, megfejthetetlen)
- értelmesen és szenvedélyesen villogó szemű (úgy néz, hogy lehetőleg belevesszél a mélységbe)
- művészlelkű (Debussy,zongoramutatvány, tánctehetség)
- erős-bátor (védő/óvó, fákhegyén ugra-bugráló, mégis nyurga, nem izmi-boy)
- cool (trendi- british cucc, "manga" vagy bohéman összetúrt haj)
stb.



vagyis mind összevetve: a "tökéletes vampír-pasi",aki sok ezer tinilányt "szivat le" a filmvásznon keresztül ... mi a garanciája a (nő) rendezőnek? szerintem ezek a férfikarakterek, kis árnyalásokat és aktualizálásokat eszközölve,mindig valami általánosan elterjedt (vagy jól beprogramált) férfi vágyképeket hívnak elő (a tudattalanból?), erősítenek a hölgyekben. A karakter személyiségének ilyen sémák szerinti felépítését csak tetőzi a "nem evilági lét", habár emberként született (halálos ágyán kapta az átkonvertáló “harapást” az őt ilyen módon a természetes haláltól megmentő orvostól, mindezt két szép szemért? nem tudjuk)… Apropo, ha belegondolok, elég paradox helyzetben van ez a vampír orvos: bizony megerőltető lehet a vérrel nap mint nap bíbelődni és közben gyakorolni az ömegtartóztatást (mikor az emberi! vér szaga/látványa gyilkolásra programozza a vámpír-természetet- nem ellenkező irányba, az életmentésre késztet!!!)…
Visszatérve dream-boyra… a mesék lehetetlenségeibe ringatja a kábult nőket, miért is ne? Gondoljunk csak Brad Pitt Joe Blackjére, aki a Halál megtestesítéjeként igencsak emberi érzésekre gerjed (szerelem, testi vonzalom)... tehát tanulság, a szerelem mindent legyőz, emberit és emberfelettit, valami univerzális szupererő és mozgatórugó.
... de amikor lejár a film, vajon belenyugodnak a női szívek, hogy földi férfitársuk soha nem lesz olyan mint amilyennek szerenék? Vagyis nem lesz alkonyatban romantikázó vampír?

To be continued...

kézcsók

Amikor előbukkan egy gyönyörű Don Juan, a szívritmusod is megváltozik...oh-oh... szóval lényeg a lényeg: csábítani tudni kell...

Don Juan DeMarco: By seeing beyond what is visible to the eye. Now there are those, of course, who do not share my perceptions, it's true. When I say that all my woman are dazzling beauties, they object. The nose of this one is too large; the-the hips of another, they are too wide; perhaps the breasts of a third, they are too small. But I see these women for how they truly are... glorious, radiant, spectacular, and perfect, because, I am not limited by my eyesight. Women react to me the way that they do, Don Octavio, because they sense that I search out the beauty that dwells within until it overwhelms everything else. And then they cannot avoid their desire, to release that beauty and envelope me in it.

sok kis Mademoiselle

the dragonlady

falba ütközik, rombol és épít

Gegen die Wand. Head On. Fallal szemben. (Fatih Akin, 2004)

cuki profi

Bakó Kincső filmje (Sapientia)

amazon

BB bája

extra intro

A Született feleségek (Desperate Housewives)a "női báj-bűn-hatalom" (művészet)történetét vágja sajátos humorral és brutalitással össze:



A Mad Men sorozat férfiasabb és "office"-osabb introja, melyet a kísérő zene nagyon megdob:



A Kés alatt (Nip/Tuck) "plasztikus", élettelen és "tökéletes" világa:



A Dexter és a véres husi fröcskölése a gyilkolás csillapíthatatlan élvezetével:




A Felicity lírikus és sokszor patetikus helyzeteiben látjuk e kis törékeny szépséget:

miség

Pedro Almodovar: Hable con Ella (Talk to Her),2002

Paul Verlaine: Nyitány
(Szabó Lőrinc fordítása)

Combotok s farotok börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!

Szeretem lábatok, mely szeretõk után
s szeretõk oldalán szerelmesen tipeg,
s csak szeretõ köré fonódik vad-buján,
ha már a férfi-test kifárad és liheg;

a talp hüs bársonyán suhanva, s az öt ujjon,
miket langy bágyadás ölel s kéjvágy acéloz,
csókom a friss bokák havát kóstolva ujjong:
szebb s szentebb lábakon nem járt se Szent, se Hérosz!

Szeretem szájatok: fölizzó bíbora
fûti az ajk s a fog s a nyelv játékait,
mikor mardosni kész inyetek bõ bora
részeg vággyal elönt s tüzével elvakit.

Szeretem kebletek iker halmát s a völgyet,
hol férfi-agyaram, kedvére kóborolván,
lejtõre száll le, majd ujból fölfele törtet,
mint dühös vadkan a Parnasszus s Pindus ormán.

Szeretem karotok s a márványkikötõt,
mely húsa izgató ivén elõmbe nyil:
fehér mint farotok s szilaj csatánk elõtt
bibortüzü bilincs s utána enyhe sir.

Szeretem kezetek mely csalogatva kúszik
felém, s ujjatok: õk izgatják elaggot
tagom és mikor a helyes utról lecsúszik,
óva igazitják vissza a tömzsi makkot.

De mindez semmi, mert combjaitok közül
elõmosolyog a Fõ-Fõ-Üdv, melyet ha lát,
izlel, szagol s tapint: hivetek üdvözül
és kész betörni a Gyönyörök ajtaját!

Combotok s farotok szent börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!


Lator László: Szomjúság

Ó, hogy éhezem rád, hogy szomjazom,
minden porcikád étkem-italom,
add tapadó szád, nyelved és fogad,
nyers ízeidet, illataidat,
hónaljad kagylójában a pihék
közt gyöngyöző párálló veriték
részegítő szeszét, kerek hasad,
nagy farodat, melled rózsáit add,
szoríts karoddal, comboddal, amíg
feltöröm tested forró kapuit,
nyisd meg az öled, itass meg fanyar,
vadnövényízű zamataival,
e lágy növény, e harmatos kehely
új szomjra bujtó fűszereivel,
míg összeszűkül, ágyékodba gyűl
az idegekben remegő gyönyör,
s robbanni kész a forró hám alatt
a lét-előtti tűz-köd pillanat,
sistergő sejtek, megzajdult erek
munkálnak, hogy magukba nyeljenek,
hogy iszamós, mohó öleden át
visszafogadjon a sötét világ,
ahol a lét fekete titkai
készülnek most magukról vallani.

megfesteni a nőt

Modigliani (2004)

A sármos francia

Luis Garrel-t láthatjátok kedves hölgy-társak. igen, tudom. egy újabb "vágyálom".
fenébe! muszáj neki ilyen szépnek lennie?

ja, és színészként is helytálló.
még egy kis szédelgést akkor ("mi/-minden kell a nőnek" alapon):





Les Chansons d'amour (2007)
hát ez a film meg ilyen zenés meg könnyed, meg szerelem felhős, egyik "felhőn" átsuhanós másikon meg vissza libbenős, vagyis egyszerű, meg szabadon áramló érzelmekkel teli.
így kellene élni, "francia módra".

édesszájjal születtem

csokimánia

virtuális-csokigolyók

film-csokibomba

Villy Wonka féle

say no to checkpoints

see all
Justine Saphiro, B.Z. Goldberg: Promises (2001)